Néhány szó...

„Isten minden kis tücskének akad hely a kórusban. Némelyik hangja mély, a másiké magas. Megint másik hangosan ciripel a telefondróton, és aki csak tapsolni tud, olyan is akad.”
(Margaret Martle)

A környezeti és egészségnevelés minden fogyatékos tanuló valamint adaptált tanuló nevelésében – a későbbi életvitel kialakítása érdekében – igen hangsúlyos szerepet kap. A fogyatékosság okozta megismerési funkciók sérülései megkívánják úgy a természeti, mint a társadalmi környezet vonatkozásában, hogy ez a nevelési terület is elsajátításra kerüljön.

Iskolatípusunkban nagy segítséget jelent a nem intézményes környezeti nevelést végzőkkel való szoros együttműködés. Ez az együttműködés csatornát nyit a fogyatékos fiatalokat befogadó és teljes emberként elfogadó társadalmi közeg felé. Ez arra ad módot, hogy tanulóink tevékenyen részt vállaljanak a településünk környezetvédelmi munkájában, izoláltságukból kiléphetnek, így a környezetük elfogadja hiányosságaikat, épít az értékekre.

Nálunk a környezeti nevelésnek hagyományai vannak, mely a sérült személyeinkre komplex módon hat, értékeket ismernek meg, értékrendet, érzelmi viszonyulásukat alakítanak, fejlesztik a megismerő képességüket, cselekvési képességeiket aktivizálják és felszínre hozzák a rejtett tartalékokat. Nem a kampányszerűség jellemez bennünket, hanem a folyamatos és tervezett feladatok azok, amelyek szokásrendszerünkbe beépülve, elősegítik a megkívánt magatartásforma kialakulását.